A község és a hozzá tartozó települések nevével 1237-40 körül találkozunk Albeus nyitrai esperes jegyzékében Mocha néven, mikor IV. Béla király összeíratta a Pannonhalmi Apátság birtokait.  1291-ben III. András királyunk első felesége Fennena királyné az esztergomi érsekségnek adományozta ezt a területet.

A tatárjárás és a török hódoltság sok pusztítást végzett. 1543-ban a törökök pusztítása miatt teljesen elnéptelenedett. 1622-ben református magyarokkal telepítették újra a falut, ekkor alakult református egyházközségük. 1650-ben már állt a templomuk, amelyet vallásháború idején leromboltak, ennek helyén áll ma a katolikus templom. 


1784-ben a Türelmi Rendeletet követően kőtemplomot építettek, amelyet 1945 virágvasárnapján a visszavonuló német csapatok felgyújtottak. Helyét ma emlékhely jelzi a Templom közben. 1952-54 között épült meg a mai templom, tornyát 1968-ban kapta, melyben két harang lakik, az 1924-ből származó 220 kg-os, melynek felirata: "Isten dicsőségére öntette a mocsai ref. egyház buzgó hívei közadakozásából. Jöjjön el a te országod." A 133 kg-os harang Budán készült, 1787-ben. Az orgonát, amely hat regiszteres, Várady Ottó építette 1973-ban. 2011-ben kapott tetőt a harangtorony. 

A római katolikus egyházközség első anyakönyve 1700-ból való, ma is megtalálható. A római katolikus templom 1756-ban épült, a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelték, műemlék jellegű. Berendezése 18. századi barokk, építtette Csáky Miklós prímás, esztergomi érsek. Ugyancsak műemlék jellegű a népi Szentháromság szobor, melyet a hívek állíttattak 1824-ben, egy pestisjárvány után az égiek kiengesztelésére és az elhunytak emlékére. 


Az 1848-as szabadságharc idején Mocsa sorsát meghatározta a komáromi vár közelsége. Innen gyakorta érkeztek lovas huszárok és különféle élelmet rekviráltak. Máskor a császári hadakat kellett eltartani. A faluban járt Ferenc József császár mikor Tatán és környékén 1897-ben hadgyakorlat zajlott. 1898-ban Erzsébet királyné Sissi halála után emlékének tisztelegve ültették a temető mellett a még ma is meglévő különlegesen szép fákból álló facsoportot, melyet Erzsébet kertnek neveztek el. 
A Millennium tiszteletére a Gurgyal oldalában ekkor ültették az 1896-ot kirajzoló fenyőfákat. 

1903-ban hatalmas tűzvész pusztított a községben, szinte az egész falu leégett a római katolikus templommal együtt, még a harangok is megolvadtak. Vaszary Kolos hercegprímás segítségével és a hívek adományaiból újjáépítették. A toronyban 2 harang lakik, a kisharang 180 kg-os, 1924-ben készült, a nagyharang 300 kg-os, 1925 óta hívja a híveket Isten házába. 
Orgonája 1941-ben készült, amely két manuálos, pneumatikus vezérlésű. 1964 óta villanymotoros fújtatóval működik. 

A két világháború nagy véráldozatot követelt a településtől. Az I. világháborúban mintegy 530-an vettek részt, ebből 61-en idegen földben nyugszanak. A II. világháború felégette az egész falut, 740 férfit vittek el katonának, ebből 214 fő levente volt. Az áldozatok emlékére 1948. augusztus 20-án avatták fel a Hősi emlékművet, melyen szerepel az elesettek és a polgári áldozatok neve is. 

1995-ben Emlékművet avattak a leégett református templom helyén. 
1996-ban Emlékkövet állítottak a Millennium tiszteletére, az Általános Iskola előtti parkban. 
2000-ben Emlékházat építettek, amely összefoglaló képet ad a község múltjáról. 
2001-ben kopjafát avattak, annak a községi Kálvárián álló vadkörtefának, mint "tanufának" a megjelöléseként, mely alatt a szájhagyomány szerint Csokonai Vitéz Mihály pihent meg, 1798-ban. 
2002-ben új 8 tantermes általános iskola épült a községben.